Most lenne Hozzátok egy kérdésem, A blog létrejötte óta láttam, hogy sokan olvassátok, és a fanfictet magamnak találtam ki, de látom másokat is érdekel a Children of Distance. És elég rég nem írtam részt, igazából meg is feledkeztem a történetről, és az ihlet is elkerült, néha még most is, és úgy érzem, hogy el is fog, amíg nem teszek a lelkemben rendet, de ez más téma. A kérdés az lenne, hogy szeretnétek, ha folytatnám, vagy hagyjam abba? Tudom, hogy nem írt senki hozzájuk véleményt, nem is vártam el a visszajelzést, mivel említettem már, hogy csak magamnak írtam, de most megkérdezem. Nem is azért, mert ha nem írna senki nem folytatnám, vagy valami, mert egy idő után biztos folytatnám, ha lenne hozzá kedvem (van kedvem), és persze ihlet, csak jó lenne tisztába lenni ezzel (is). Ha valakinek van kedve, írjon véleményt, lehet pozitív meg negatív is, és az sem baj, ha nem kapok kommentet, anélkül is boldog vagyok, csak talán attól még boldogabb lennék. Röviden ennyi, köszönöm.
Az a másfél perc volt eddigi életem legszebb pillanata. Nem kellett szó, csak csókoltuk egymást, és így tökéletes volt minden, elfelejtettem, hogy ki vagyok, elfelejtettem minden rosszat, csak Rá figyeltem, és koncentráltam, nem kellett más, nem idegeskedtem semmin, a zavarom eltűnt, csak Ő létezett, minden más eltűnt, mintha elnyelte volna a föld... Az egyik kezét az arcomra tette, a másikat a derekamra, én pedig átkulcsoltam karjaimmal a nyakát, az ujjával simogatni kezdte az arcomat, amibe beleremegtem egy pillanatra. Közelebb és közelebb akartam hozzá lenni, de a székek pár centi távolságot hagytak közöttünk, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy boldog legyek. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy ez a perc véget érjen, azt akartam, hogy csókoljon ameddig csak lehet, akár örökké, míg el nem fogy a levegő, míg meg nem szűnik a világ, úgy éreztem így teljes az életem, ha az ajkai az ajkaimon vannak. Magamba akartam szívni mindent, ami Ő, mindent, ami tetszett benne, elrakni, vigyázni rá, és félteni mindentől, ami árthat neki. Ódákat tudtam volna még szengeni arról a pillanatról, ami mindössze csak egy percig tartott, de nekem az örökké valóságnak tűnt.
Csendben néztem ki a fejemből. Nem vártam semmire és senkire, csak bambultam ki a fejemből, nem is gondoltam semmire, akkor "léptem vissza" a testembe mikor hirtelen Horus a kezét a kezemre rakta. Ránéztem. Némán néztünk egymásra. Majd a konyhába hirtelen "mindenki" minket nézett, majd végül megszólaltam: Mi van? Természetesen már mindenki másmerre figyelt, és folytatták a beszélgetést, csak néha figyeltem fel egy-egy szóra, de aztán folytattam a bambulást. Shadyn és Robin járt az eszem, érződött, hogy valami lappang, egy érzés, de nem tudtam eldönteni, ha Robinak nem tetszik hát ez van, nem vagyok már gyerek, nem szólhat bele az életembe, és szerintem Roliéba se. Persze azt azért nem tudhattam, hogy vajon Roli mit szól ehhez, vagy hogy Robi mondott-e neki valamit, de volt egy olyan sejtésem, hogy igen, mondott neki valamit, remélem nem olyat, ami nekem rossz. A kíváncsiság egyre jobban idegesített, és kicsit untam magam.
- Miért vagy ilyen szótlan? - kérdezte mellettem Horus. - Tegnap tök jól elvoltunk - halkan beszélt, hogy a többik annyira ne hallják, bár Robi és Shady annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy nem nagyon vették észre, hogy Horus nem figyel rájuk. - Csak az alkohol miatt volt? - feszegette tovább a témát.
- Nem, szó sincs róla, nem szoktam inni, csak nagyon néha, ünnepekkor. Igazából még egy kicsit még fáradt vagyok, és eléggé üres még a fejem - és egy kicsit a lelkem is, tettem hozzá magamban. Kedves volt tőle, hogy beszélgetést kezdeményezett. Nagyon közvetlen, ezt már tegnap is észrevettem, de most nagyon jó tulajdonságnak találtam.
- Értem, én is így vagyok ezzel, de nagyon látszik rajtad, hogy gondolkozol valamin - mosolygott, kicsit meglepődtem.
- Belelátsz a fejembe, vagy mi? - húztam fel a szemöldökömet.
- Jó is lenne, de nem, azzal még nem rendelkezem - nevetett kicsit. - Az embereken általában látni, ha nagyon erősen gondolkodnak, gondolnak valamire, biztos te is megfigyelted már.
- Aham. Szóval te nagyon megfigyeltél engem - mosolyogtam, és egy kicsit jobban elhúztam a számat.
- Ehhez semmi kétség sem férhet - megint nevetett. - Az egyik barátom húga vagy, természetes, hogy megfigyellek, és szeretnélek megismerni. Nekem is van húgom, fiatalabb nálad, és jó kapcsolatom van vele, aminek örülök. Tehát, kicsit ismerkedjünk - karjait összekulcsolta a mellkasa előtt, és hátradőlt a széken, mosolygott. Meglepődtem egy kicsit az irántam való érdeklődése, de tetszett.
- Rendben. Mit szeretnél tudni? - a jobb könyökömet rátettem az asztalra, előrébb hajoltam, és a tenyeremre helyeztem a fejem.
- Mindent - nevettem.
- Azon belül.
- Azon belül is mindenre - javíthatatlan, nevettem ismét.
- Jó, akkor kérdezz - mosolyogtam.
- Zene, milyen zenét szeretsz, és mit jelent neked? Esetleg kedvenc előadók? És hogy mikor születtél? És jellemezd magad pár mondatban - én csak néztem rá.
- Huh, kicsit feladtad a leckét - nevettem.
- Tudom - vágott egy fejet, ami még viccesebbé tette a helyzetet.
- Okés - egy pillanatra elgondolkodtam. - Hát, a zene maga az élettel egyenlő a számomra, ha nem lenne zene biztos megőrültem volna, vagy valami ilyesmi. Nagyon szeretek zenét hallgatni, nincs olyan perc, hogy ne hallgatnék zenét, kivéve ha társaságban vagyok, mert akkor elvonná a figyelmemet, de szeretem a közös zene hallgatást is, meg ugye ilyen, amikor buliba megyek, de az nem sokszor van, legalábbis nem mindennap. Sok zenét hallgatok, és sok kedvenc együttesem van, és előadóim, köztük ti is - mosolyogtam. - 20 éves vagyok, szóval kiszámolhatod - nevettem.
- Most nem fogom - nevetett ő is.
- Nem baj.
- Akkor jó - mosolygott. - Szóval egy rajongóm vagy? - váltott témát.
- Ja, valami olyasmi - nevettem.
- Tudod a szövegeinket kivülről?
- Nem teljesen, de tudom.
És elbeszélgettünk, egész kellemes volt. Én is jobban megismertem őt, és nem csak ő engem. Mondjuk az elejétől kezdve tudtam, hogy hármojuk közül ő a legpozitívabb, legközvetlenebb, legbeszédesebb, úgy értem, hogy bárkivel el tud beszélgetni, és aki talán igényli is ezt, és amolyan vezéregyéniség volt. Szerettem a társaságában lenni, habár még csak egy napja ismertem, de kellemes személyiség volt, és jó véleménnyel voltam róla, olyan ember, akivel jót lehet hülyülni, és komolyan is lehet vele beszélgetni, megbizható, és akiben sok szeretet van, szóval jóféle barátság alakulhat ki közöttünk.
Annyira jól elbeszélgettünk Horussal, hogy nem is vettem észre, hogy Robi elment valahova, és Shady hallgatja a beszélgetésünket, csak akkor, amikor egyet köhögött, és Horus ránézett, én pedig körbenéztem. Szerintem ez valamiféle "jel" lehetett, mert Horus gyorsan lezárta a témát, és ment játszani, mert ahhoz volt "kedve". Kicsit fura volt, és váratlanul ért, kicsit elszomorított, hogy csak így elment, és fura volt az is, hogy alig másfél órája még azt szerettem volna, hogy Rolival kettesben lehessek, most pedig kicsit idegen a számomra, de örültem neki. :)
Szerintem nem nagyon tudta elkezdeni a beszélgetést, ahogy annyira én sem. Vele azért egész más beszélgetni, mint Horussal, hiszen amikor Shadyre nézek gyorsabban ver a szívem, kicsit lámpalázam lesz, úgy érzem elszorul a torkom, és kiszárad a szám, egy hang sem jön ki a torkomból. Shady átült Horus helyére, így egymás mellett ültünk, a közelségétől egy kicsit jobban kezdett verni a szívem, úgy éreztem a csöndben ő is hallja, de reménykedtem benne, hogy nem. Csak néztünk egymásra, el-elmosolyogtunk, ami fura és jó volt egyszerre, közben azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám elkezdeni a beszélgetést, de miközben ezen kattogott az agyam megszólalt.
- Finom volt, amit csináltál - törte meg a csendet, kicsit meglepődtem, nem szokta megdícsérni senki a "főztömet", mert nem nagyon szoktam főzni, de a tojásrántotta alap, szóval tudtam csinálni. Kicsit döbbent fejet vágtam, és azt hiszem el is pirultam. - Legalábbis ez volt az első étel, amit kóstoltam tőled, szóval, hogy te csináltad - hebegett, annyira ari volt. Elmosolyodtam.
- Köszi, értem - ez őt is megnyugtatta, és ő is mosolygott. Nem tudtam nem azokba a szemekbe nézni, olyanok voltak, mint égen a csillagok...
- Jól elbeszélgettetek Horussal.
- Aham, jófej - mosolyogtam. - Te pedig ari vagy - magamban akartam kimondani, de kicsúszott a számon, és már nem tudtam visszacsinálni, éreztem, hogy ég a képem, és hogy pirulok. - Magamban akartam kimondani - tettem a kezemet az arcom elé kicsit, fogalmam sincs mit fog reagálni erre.
- Te meg csinos - mondta, ránéztem, azt hiszem az én szemem is úgy csillogott, mint az övé.
- Jó képű - mondtam.
- Szép szemű - mondta.
- Szép mosolyú.
- Bájos.
- Jó hangú.
- Szép hajú.
- Kreatív költő.
- Jó illatú.
- Tetszetős.
- Puha.
- Puha?
- Hát... a bőröd, jó puha, és... és selymes - hebegett, ami annyira tetszett.
- Ó - elpirultam. - Amúgy ez mi volt?
- Nem tudom, én csak folytattam, amit te kezdtél el.
- Jah - olyan zavarba voltam, mint még soha. Erre az egészre egy csók volt a válasz...
Nem tudom pontosan mi is üthetett belém, de úgy éreztem, mintha már ősidők óta ismerném, és régóta szeretném. Miután a csóknak vége lett mosolyogtunk egymásra, és én visszafeküdtem rá, nem szólt semmit, de éreztem, hogy neki is ugyanolyan jól esik, mint nekem, a szíve egyszerre volt nyugodt és szapora. Nem szóltunk, az a pillanat önmagáért beszélt, néhány hajtincsemet birizgálta, vagy csak simogatott, nagyon jól esett. Kicsit még álmos voltam, azt hiszem simán vissza tudtam volna még aludni, olyan nyugodt voltam, és kellemes helyzetben, hogy még ki szeretettem volna élvezni. Így nem is vettem észre, hogy Horus lejött az emeletről és leült a nappaliba, ahol Shadyvel voltunk, de nem nagyon izgatott. Szerintem ők el metakommunikáltak egymással, mert éreztem, ahogy Shady mutogat valamit, meg néha suttogtag, nem nagyon értettem, ahhoz meg túl lusta voltam, hogy kinyissam a szemeimet, így hagytam az egészet.
Olyan tíz vagy húsz perc múlva hallottam, hogy valaki hazajött, gondoltam Robi az, de nem szólt senki sem, szóval annyira nem tudtam, de egy perc múlva valami hideget éreztem a tarkómon, amitől azonnal felébredtem, az ijedségtől kicsit "felugrottam" és lepottyantam Shadyről a földre. De persze előtte még jól bevertem a hátamat az asztalba. Még jó pár másodpercig ott feküdtem a földön, persze senki sem kérdezte, hogy "te hülye, élsz még?", de nem baj. -.-
- Baszki Robi, kinyiffantasz! Köszi ezt a nagyszerű köszöntést! - tápászkodtam fel görnyedten, majd mentem a fürdő felé.
- Neked is jó reggelt - mondta, majd leült a kanapéra.
- Jah - nyögtem, majd becsaptam magam mögött az ajtót, és megnéztem magam a tükörben.
Kicsit fura látványt nyújtottam, a hajam nagyjából rendben volt, gondolom nem forgolódtam sokat, a szemem sem volt karikás, jó formában voltam, de iszonyatosan fáradt voltam, és nagyon fájt a hátam. Leültem a kád szélére, és sóhajtottam egyet. Miért csinálta ezt Robi? Olyan jól elvoltam, amig haza nem jött. Mi baja van velem meg Shadyvel? Nem bírtam, lehunytam a szemem, és éreztem, hogy zuhanyoznom kéne, de nincs itt semmim, még ruhám se, haza kéne menni, de annyira nem akarok, félek ha kilépek a lakásból Shady eltűnik mire visszajövök. Robi kopogtatott.
- Bejöhetek? - kérdezte, nem voltam se pucér, és nem is vécéztem, szóval miért ne? Az ő lakása. Adtam ki valamilyen hangot, amit igennek vett, és bejött. - Elhoztam néhány cuccodat, hátha le szeretnél zuhanyozni, meg ruhát is hoztam - és átnyújtott egy zacskót, csak arra voltam képes, hogy köszönetképpen megöleljem, majd kiment, és engedni kezdtem a vizet.
Miután lezuhanyoztam felvettem a ruhákat, amiket Robi hozott. Egy térdig érő fekete cicanacit, és egy csíkos toppot hozott, meg tiszta fehérneműt, imádtam ezért, de még kicsit fújtam rá amiért így "ébresztett", amire még mindig nem találtam választ, de remélem fogok.
Kimentem a fürdőből, a nappaliban nem volt senki, gondoltam a konyhában lesznek, ott voltak. Shady mellé akartam ülni, de már csak Horus mellett volt hely, így oda ültem, kinos csend következett be, próbáltam Rolival szemezni, de sosem nézett rám, kicsit megijedtem, és kezdett zavarni a csend, így megkérdeztem: - Mit eszünk? - vidáman, de belül nem voltam olyan vidám.
- Amit találsz - mondta Robi, sóhajtottam egyet, és felkeltem, a hütőhőz mentem, szinte minden volt, ami egy finom reggelihez kellett, így nem tudtam választani. - Van tojás? - kérdezte bátyókám a hátam mögött.
- Hat darab - válaszoltam, majd Horus szólalt meg.
- Akkor csinálsz hármunknak tojásrántottát? - el tudtam képzelni melléje az angyali mosolyt.
- Hogyne - kivettem a tojástartót, és a vajat a hütőből, kerestem valamit, amiben megcsinálhatom.
Nem tudom miért én csinálok nekik reggelit, de mintha természetes lett volna egyetlen nő lévén, én meg magamban bosszankodtam egy kicsit. Ők beszélgettek, nevetgéltek, nem volt olyan nehéz megcsinálni, de nem hiszem, hogy belehaltak volna abba, ha velem is beszélgetnének, nem csak nézik miket szerencsétlenkedek magamban. Végül is jó lett, szép aranysárga lett, amilyet általában csak én tudok csinálni, de magamnak nem tudom mit csináljak, igazából nem is voltam éhes, csak nyügős, és szomjas. És szerettem volna kicsit Shadyvel kettesben lenni.
Külön tányérra szedtem nekik, mellékeltem hozzá kenyeret, majd öntöttem magamnak tejet, és leültem a helyemre.
- Jó étvágyat - mondtam.
- Te nem eszel? - kérdezte Robi. - Nem vagy éhes? - nagy szemekkel nézett rám, tudta, hogy a kedvenc étkezésem a reggeli volt, de most nem voltam éhes, és nem is volt kedvem enni.
- Nem - válaszoltam kurtán, végre Shady is rám nézett, de amint találkozott a pillantásunk elkapta a tekintetét, és a tojásrántottáját nézte, ezzel úgy éreztem, hogy egy kicsit szíven döfött.
- Biztos? - kérdezte még nagyobb szemekkel.
- Biztos! - kerekítettem én is olyan nagyra a szemeimet, majd ő hagyta először abba, és folytatta az evést.
Mivel minden egyes kaja hang zavart (a villák és a kések szinfóniája), Shady pedig észre se vett, ami felért minden kínzással inkább kinéztem az ablakon, és próbáltam nem rá gondolni, ami persze nem sikerült...
{Shady szemszöge}
Ahogy az este rámdőlt, és megszorította a kezem. Annyira jól esett, hogy azt hittem csak álmodom. Talán ő az egyik legszebb lány a világon, és értelmes, vicces, igaz kicsit berúgott, de mindenkivel megeshet, én is csak néha napján szoktam inni. És amikor a mellkasomra tette a fejét éreztem, hogy elfog aludni, és már tudtam, hogy minden kétségem elszállt, de a szívem még mindig nagyot dobban ha hozzám ér. Amikor már nagyokat szuszogot mondtam Horusnak, hogy elaludt, kicsit meglepődött, mikor meglátta rajtam.
- Te, haver, elveszed a csajt? - kicsit nevetett.
- Elveszem? - néztem rá nevetve idétlenül.
- Aha, egész vévig szugeráltam - nevetett - Meg nem kicsit csini.
- Igen, azt láttam, hogy szugeráltad - húztam fel a szemöldökömet - Igen, csinos, és bele tudnék szeretné, kérlek, őt most hagyd - kérleltem.
- Rendben - mosolyodott el.
- Tényleg? - nem akartam elhinni.
- Tényleg.
- Köszi.
- Nincs mit - kikapcsolta a lejátszót, majd jóéjt kívánt és felment az emeletre.
Hátradőltem, és úgy feküdtünk. Annyira jó érzés volt, hogy nem akartam elaludni, de egy negyed óra múlva elnyomott az álom.
El is felejtettem, hogy így aludtunk. Minden reggel így akarok ébredni, így kellemesen, pont vele. Bárcsak megállíthatnám az időt, hogy ezt az pillanatot örökké élvezzem, megtartsam magamnak, és semmi se zavarjon meg. Milyen jó is lenne. Úgy elnézegetném még alvás közben.
De ébredezik. Meg kell mondanom neki. Nem hagyhatom, hogy ez a pillanat elvesszen.
{Szandi szemszöge}
Ahogy rajta feküdtem minden pénzt megért, és nagyon is jó volt. Kár, hogy nem tudom neki megmondani, hogy be vagyok érte halva. Igen, most már igen. Jaj, csak megcsókolna, de boldog lennék akkor.
- A többiek még nincsenek ébren? - kérdeztem.
- Horusról nem tudok semmit, Robi már ébren van, nem rég ment el a szüleitekhez, hogy szóljon itt aludtál - mondta.
- Értem - mond már ki! Mond már ki! Mond már ki Szandi, mond már ki!! :'(
- Figyi, szal, öm, nekem bejössz - mondtuk habogva-hebegve, majd egy percre egymásra mosolyogtunk, majd egyszerre: - Télleg? Aham - jók vagyunkXD és elcsattant az első csókunk.^^
Már elég régóta voltam Robinál a srácokkal, és elég piások is voltunk, amikor Horusnak az a ragyogó ötlete támadt, hogy játszunk vetközős pókert. Elég rég nem pókereztem már, reméltem nem mente ki a gyakorlatból, bár nem tudom, hogy a fiúk mennyire tudnak pókerezni. Robi azonnal kiszállt, vagyis el se kezdte a játékot, inkább a nappaliba ment play stantion-ozni. Tudtam, hogy ha én is kiszállok nem játszanak, hiszen csak miattam akart Horus vetközős pókert játszani. Gondoltam akkor legyen meg az óhaja, úgy is én fogom őt vetközésre kényszeríteni, a pia mindig is önbizalmat adott, talán túl sokat is.
- Legyen, de aztán kösd fel azt az alsó neműt! - nevettem.
- Vagy inkább te - mondta.
- Kezdhetjük? - kérdezte Shady.
- Naná - vágtam rá, és csuklottam egyet.
Shady osztott, majd elkezdőtött a játék, közben Horus persze, hogy töltögette a poharamat. Na nem baj, kell egy ilyen nap is, és tök jól éreztem magam velük. Habár Horuson nagyon látszott, hogy nem csak haverkodni akar, de hát, úgy sincs esélye, csak az az egy csók marad meg neki, több úgy sem lesz közöttünk XD. Elkezdődött a játék. Közben néhányszor csuklottam, és nem akart abbamaradni, ilyenkor mérgelődtem, utálok csuklani, a hasam mindig megfájdul, ahogy most is, de szerencsére nem szenvedtem sokáig. A játék először uncsi volt, majd kezdett egyre izgibb lenni, főleg, amikor Horus járt pórul és le kellett vennie a felsőjét. Az alkohol hatására talán túlságosan is megbámultam a felső testét, amit észre vett, mert jó nagy vigyor jelent meg az arcán, majd belepirultam egy kicsit, majd a lapjaimat kezdtem nézni. Shady nagyon kedvetlen volt, vagy nem tudom, de nem úgy nézett ki, mint aki jól szórakozna, ez kicsit bántott, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ő a legjobb pókeroző a három srác között, ugyanis neki se perc alatt sikerült rólam levetettnie a pólómat. Kicsit meg is lepődtem, amikor mutatta a lapjait. Egy percig csak bambultam az asztalt.
- Ez az haver, már kezdett zavarni az a bő póló rajta - nevetett Horus, én pedig levágtam egy grimaszt neki, mire abbahagyta a nevetést.
- Nem miattad csináltam - nézett rá a srácra, mire az kicsit meglepődött, de én is. Mikor észbe kapott kicsit elpirult, és csak a lapjait nézte.
Még jó, hogy van rajtam melltartó, csak pánt nélküli, fekete. Nem volt mit tenni, le kellett vennem a felsőmet. Kicsit lassan vettem le, nem tudom miért, talán húzni akartam Horus agyát, ami úgy látom sikerült is, mert egy percre csak bámult rám, mint egy hülye, majd meglengettem a kezemet a szeme előtt, mire észhez tért. Nagyokat pislogot, és le nem vette volna rólam, jobban mondva a dekoltázsomról a szemét, ő nem zavartatta magát, azt látom, de Shady kicsit elpirult mikor észrevettem, hogy engem néz, és gyorsan a lapjaiba merült ismét. Sóhajtottam egyet, majd gondolkodni kezdtem, hogy hogyan vághatnék vissza. Meg is volt és Shady is félpucér volt már.
Ahányan voltunk a konyhában jól bepiáltunk és a hangulat is egyre jobb kezdett lenni, a pókerben pedig Horus állt vesztésre, már alsógatyában ült, amikor feladta. Nevettem rajta egy jót, majd a nappaliba mentünk. Visszavettem a felsőmet. Horus leült Robi mellé a kanapéra és játszottak.
- Szandi, amúgy anyáék tudják, hogy itt vagy? - kérdezte rám se nézve.
- Öö, nem - csuklottam egyet.
- Akkor szóljál nekik mielőtt égre földre keresni kezdenének - úgy beszélt, mint apa, ezt nagyon nem szerettem, ő a bátyám, és nem az apám, ne akarjon atyáskodni felettem, persze tudom, hogy csak jót akar, de akkor is.
- 20 éves vagyok, és nem 12, azt hiszem eléggé nagy lány vagyok ahhoz, hogy ne kelljen beszámolnom minden egyes megtett lépésemről! - kicsit csípőre tettem a kezem.
- Amíg náluk élsz szerintem kötelességed mondani, hogyha elhagyod a házukat - nézett végre rám.
- Jó, akkor hozzád költözöm és akkor nem kell szólnom nekik - legyintettem.
- Ide akarsz költözni? - kicsit leesett az álla.
- De csak ha akarod - mosolyogtam - Nem lenne jó?
- Nem is tudom ... - félbeszakítottam.
- Tök jó lenne, mint a régi szép időkben, és engem nem zavarna ha hoznál haza csajokat, majd másnap reggel szépen lekoptatom őket, ha nem akarsz velük komoly kapcsolatot - vigyorogtam - És egész nap hülyéskednénk, na? Mit szólsz?
- Hát jó - egyezett bele, Horus meg oldalba bökte a bátyámat.
- Te, ilyen húgica nekem is kéne - nevetett.
- Csak szeretnéd - mondtuk egyszerre Robival, mire röhögésbe törtem ki, majd folytattam - Amúgy mennyi az idő?
- Olyan fél kilenc lehet - mondta Shady, majd az órájára nézett - Nem, már kilenc óra van.
- Köszi - mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta - Tényleg, ti meddig maradtok itt? Mert én még nem akarok hazamenni.
- Néhányszor egymásnál szoktunk aludni, mert túl hosszú lenne az út hazáig, és mivel ittunk vezetni se vezethetnénk.
- Értem. És te, vagyis ti álmosak vagytok már? - Shadyre néztem, mivel közvetlenül mellettem ült, ami nagyon jól esett, legszívesebben még közelebb ültem volna hozzá, de inkább maradtam a helyemen, szerintem így is hülye libának tart.
- Nem - Horus válaszolt először, aztán Robi, majd Shady ennyit nyögött ki : - a-a.
- Játszál te is Szaszi - mondta Horus és nekem nyújtotta az egyik játékos távirányítót, meglepődtem, hogy Szaszinak nevezett, eddig csak Robi hívott így, mondjuk nem bántam.
Elvettem tőle és játszani kezdtem. Valamilyen autós játék volt, én voltam a rózsaszín kocsival, Horus a kékkel, Robi a zölddel, de ő egy idő után feladta, és inkább felment a szobájába aludni, mert kezdett álmos lenni. Így Shady lett a zöld kocsival. Mondjuk én nem tudom miért én lettem a rózsaszín kocsival, nem is szeretem azt a színt, de nem baj, tök mind1 volt, csak játsszak velük.
Nem gondoltam, hogy ilyen lesz az első találkozásom velük, de minden esetre nagyon jól éreztem magam köztük, habár szerintem holnapra nem fogok emlékezni semmire, legalábbis nem sok mindenre. Nem mintha nagy ivós lennék, de rám az alkohol nincs valami jó hatással. Ezt nem úgy kell érteni, hogy rögtön az asztalon táncolok, szerencsére ez még sosem fordult elő velem, de a gátlásaimat azonnal a sarokba száműzi, és egy teljesen más Szandi leszek.
Megvertem őket videó játékban, kicsit dagadt a mellem, mondjuk nem nagyon szeretem a videó játékokat, de azért nagy öröm, hogy két pasit is megvertem játékban.
- A kezdők szerencséje - morgott magában Horus, én pedig nevettem.
- Nyugi, ez csak egy játék - vigasztaltam.
- Az igaz - nézett rám - De ezt visszakapod - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Hogyan?
- Így - és elkezdett csikizni.
Mivel nagyon, de nagyon csikis vagyok, ezért már egy kis érintésétől a hasamon nevetni kezdtem. Azt hittem eljött számomra a vég, annyira csikizett, hogy a kanapén hátra vetődtem, ő pedig rám "mászott". A karjaimmal hadonáztam, hogy hagyja abba, és sikoltoztam, röhögtem. Már a könnyem is kicsordultak a nagy nevetésben, segítségért kiáltoztam, de Horus nem akarta abbahagyni a csikizést. Aki nem látta, hogy Horus mit csinált az azt hinné, hogy nyúznak, vagy nem is tudom. Shady is a konyhában volt, mert megéhezett, ezért nem számíthattam a segítségére, így Horus szépen kínzott tovább. Hát istenem, hogy nem tud veszíteni.
- Hagyd már abba! - mondogattam neki, hogy szálljon le rólam - Segítsen már valaki!
- Nem hall téged senki, egy jó ideig nem hagyom abba - erősködött.
- Miért neeeeheeeeem? - a nevetéstől alig bírtam beszélni.
- Mert jó téged nevetni látni, azért! - kicsit abbahagyta, majd rá néztem, mit akar tőlem?
- Ahha - hitetlenkedtem, majd folytatta - Neee máááhááár - újra nevetni kezdtem, majd végre belépett a nappaliba Shady.
- Mit csináltok? - kérdezte, az arcát nem láttam, de biztosan furán nézett.
- Kérleeek, segíííts - kérleltem, közben Horus az egyik kezével lefogta mind a két karomat, kicsit nagy keze van, na mind1. Nem tudom Shady mit gondolhatott, de sietősen a kanapéhoz rohant, és az arcán nagy megkönnyebülést láttam, amikor meglátta, hogy Horus csak csikiz.
- Szállj már le szegény lányról - szólt rá, és végre elengedte a karjaimat, és védekezőn maga elé emelte.
- Oké, oké, csak csikiztem - mondta ártatlanul.
- Kész tortúra volt - nevettem - Köszi - néztem rá Shadyre és végre kifújtam magam - Azt hittem sose hagyod abba - néztem az illetékesre.
- Jól van na - nevetett - Elkapott a hév, rég nem csikiztem már lányt.
- Aha - húztam fel a szemöldököm, majd felültem, Shady pedig leült mellém, és beállt a kínos csend.
- Nézünk valami filmet? - kérdezte Horus, mind a ketten bólintottunk, majd keresgélni kezdett a dvd-k között - Jééé, Robinak megvan a Gyerekjáték összes része! - kiáltott fel vidáman.
- Nekem is - mondta unottan Shady.
- Én csak az első részét láttam - mondtam, gondoltam, hogy valami horrort keres.
- Oké, akkor nézzük meg a második részét, és ha nem tojtál be akkor a harmadikat is, oké? - húzta fel a szemöldökét.
- Oké - vontam meg a vállam, mintha nem lenne nagy szám, pedig már az első részétől is paráztam és egy hétig rémálmaim voltak, de nem akartam, hogy félős csajnak tartsanak, bár ez a film közben úgy is kifog derülni-.-
- Addig elmegyek és csinálok popcornt - mondta Horus, bólintottunk és elindult a film.
Már az elején fostam, szép magyar szóval mondva, de megnyugtatott az a tudat, hogy Shadyvel kettesben vagyok. Ismerem magam annyira, hogy ha sötét van és valami horrort nézek nem bírom ki úgy, hogy ne ölelnék valamit, ezért egy kispárnát az ölembe tettem és felkészültem arra, ha ijesztő rész jön magamhoz szorítsam. Ezen Shady csak mosolygott. Nem akartam megkérdezni, hogy min mosolyodott el, de egy sejtésem volt. Addig semmi bajom nem volt, míg azt mutatták, hogy hogyan szerelik össze azt a babát újra, de amikor ismét életre kelt és beszélt, kirázott a hideg. És amikor egy kocsiban hirtelen megfojtott egy embert valaki megérintette a vállamat, egy pillanatra megfagyott bennem a vér, és sikítottam egyet. Természetesen csak Horus volt, jót nevetett rajtam, lehuppant a kukoricás tállal az ölében és még akkor is nevetett. Én meg bosszúsan összekulcsoltam a karjaimat a mellkasom előtt és összehúztam a szemöldökeimet. Bocsánatot kért, de nem érdekelt, bosszúból a fejéhez vágtam egy marok kukoricát, ettől egy kicsit boldogabb lettem, majd újra csendben néztük a filmet.
Egy-egy félelmetesebb résznél Horus néhányszor ijesztgetett, de egy idő után már unalmas kezdett lenni, és nem ijedtem meg, ekkor csak incselkedve kiöltöttem rá a nyelvem. De a kispárnát akkor is szorongattam, majd amikor ez már nem volt elég Shady felé dőltem, ő meg néhányszor értetlenül nézett rám, de elpirult, és én is. De egy idő után már nem bánta, sőt, bátortalanul a vállamra tette a karját, ez nagyon jól esett. Nem szóltam semmit, néztük tovább a filmet. Amikor a kisgyerek, a csaj meg a baba a gyárban voltak kicsit nagyon paráztam, néhányszor becsuktam a szemem, de a kíváncsiság nem hagyott nyugodni és mindig kinyitottam, pedig nem kellett volna. Éppen akkor nyitottam ki a szemem, mikor annak a babának leszakadt az egyik keze és ömlött belőle a vér, fúj, megszorítottam Shady kezét. Ő tisztára nyugodt volt, és amikor én féltem csak mosolygott, ez annyira nem vicces, nem tudom mit kell mosolyogni. Majd ránéztem Horusra, aki tömte magába a pattogatott kukoricát, ez is szép, na mind1.
Hála a jó istennek végre vége lett. De Horus betette a harmadik részét. Anyám-.- azt már nem fogom kibírni. Mondjuk már álmos is voltam, könyörögtem, hogy aludjak el, de a félelem nem hagyta, hogy aludjak, pibe:S
Nem csípem a katonai sulikat. Ezért már rossz kedvvel néztem a filmet. Szegény sráchoz milyen durvák voltak :/ Szerencsére már eléggé fáradt voltam, és Shady mellkasára dőltem, és hallgattam a szívverését, először nagyon nyugodt volt, aztán egyre gyorsabban vert a szíve, érdekes volt, de nem foglalkoztam vele. Lehunytam a szemem és észre se vettem, hogy elaludtam.
Mire felébredtem már a nap magasan járt, Shady pedig már ébren volt, és még mindig rajta feküdtem. Úristen! Shadyn aludtam el! Vajon ő mit szól hozzá? Egy percig csak néztünk egymást, de szemmel láthatóan tetszett neki a dolog, de nekem még mindig fura volt.
- Jó reggelt hét alvó - mondta kedvesen.
- Jó reggelt - mondtam - Remélem nem haragszol rám, és nem okoztam semmi problémát.
- Nem, erről szó sincs, nem haragszom rád, és nem volt semmi probléma, hogy elaludtál - mosolygott.
- Mármint, hogy rajtad aludtam?
- Igen, hogy rajtam aludtál - most lett volna a legjobb pillanat arra, hogy elmondjam tetszik nekem, de ehelyett csak bámultam a kéken ragyogó gyémántokba, amit a szemeinek hívnak, és egyszerűen megragadta az én tekintetemet, és megbabonázott.
Nem volt más választásom, el kellett neki mondanom. Addig úgy sem hagyott volna. Nem voltam dühös Horusra, mert szóba hozta, így is, úgy is el kellett neki mondanom, így legalább frissében mondtam el. Ede egy phszihopata! Ezt Robinak így mondtam. A kijelentésemen Horus csak nevetett, mit vártam tőle? Shady csak figyelt, és néha kicsit zavarba jöttem, nagyon is tetszett nekem, de nem tudom, hogy ő hogy gondol rám, lehet tabuként, hiszen a legjobb haverja húga vagyok. Ebből nem lesz semmi, sajnos:S pedig tök jó lenne, beletudnék szeretni az biztos. Robi a mesém végén nagyon dühös volt, a srácra is, meg rám is, hogy miért nem mondtam előbb, felakarta hívni a rendőrséget, de mondtam, hogy nem szükséges, most már biztosan leszáll rólam. Persze azt nem mondtam, hogy Peti megcsókolt, akkor biztos felforrt volna az agyvize, azt pedig nem szerettem volna, és nagyon reméltem, hogy Peti nem mondja(dicsekedik ezzel) el, szerencsére hallgatott, mint a sír.
Amikor már Robi ölében ültem megnyugodtam, és úgy éreztem senki sem bánthat, de Horus megkínált egy pohár "üditővel" nyugtatásképpen. Próbáltam ellenkezni, de a kezembe adta a poharat, hiába mondta Robi is, hogy ha nem akarom ne erőltesse, ez valamennyire kicsit lecsillapította, de nem hagyta abba, akadékoskodott. Azért, hogy abbahagyja eleget adtam a kívánságának és lenyeltem, persze, hogy valami erős alkohol volt, de mind1. Majd a srácok is ittak, Shady volt a legcsendesebb, nem tudtam, hogy miért, alapból ilyen lehet, vagy csak miattam? Nem tudtam eldönteni. Minden esetre Horus nagy dumás volt, és egyből látszott rajta, hogy csajozós fajta pasi, és hát hogy tetszek neki. Az utóbbival nem nagyon foglalkoztam, mivel nekem nem tetszett, mármint kedves pasi meg minden, és rendes volt, hogy megmentett, de ettől függetlenül nem volt az én esetem, de Shady nagyon is.
Mikor már én is bevoltam egy kicsit csiccsentve Horusnak támadt egy ötlete.
Robi rám nézett és a fülembe súgta: - Mondd, hogy van rajtad melltartó!
- He? - csak ennyit bírtam kinyögni, mire Horus megszólalt.
- Játszunk vetközős pókert!
- Hogy is hívják a megmentőmet? - kérdeztem a srácra nézve, aki megmentett Edétől.
- Somogyi Péter, ha jobban tetszik Horus - azt a kurva nénikémet!
- Te vagy Horus? - a szemeim kikerekedtek, ő csak bólintott, egy percig sokkos állapotba kerültem.
- Jól vagy? - kérdezte aggódó szempárral, kicsit közelebb lépett.
- Pe-persze - dadogtam - Csak nem gondoltam volna, hogy a COD frontembere fog megmenteni.
- Semmiség volt - szerénykedett.
- Még egyszer köszi - mosolyogtam.
Azt hittem, ha találkozom vele akkor azonnal a karjába fogok ugrani, vagy nem is tudom, de jól kezelem az ilyen helyzeteket, úgy látszik XD. Egy percre kínos csönd állt be, de nem értettem, hogy miért nem akart Robi bemutatni neki, tök jófej :P
- Amúgy te Robi csaja vagy? - kitört belőlem a röhögőgörcs - Rosszat mondtam? Mi olyan vicces?
- Hogy lehetnék a csaja? Dehogy, a húga vagyok - abbahagytam a röhögést és végre normálisan beszéltem - Kicsit vérfertőzés lenne, nem gondolod? - húztam fel az egyik szemöldökömet.
- A húga vagy? - kikerekedett a szeme, kicsit meglepődött - Nem is mondta, hogy ilyen szép húga van - elpirultam.
- Ezt csak úgy mondod, de köszi. Nem tudom miért nem mondta, de ő hol van?
- Nem csak úgy mondtam. Konyha - a fejével a konyha felé mutatott, majd mentem is oda.
- Én édes bátyókám hol vagy? - kibáltam, majd betoppantam a konyhába, ahol egy másik férfi is ült az asztalnál.
Robi tekintete kicsit meglepődött volt, csak bámult rám. Leültem az ölébe és mosolyogtam rá.
- Be vagy nyomja? - kérdezte.
- Hülye! Két pohár pezsgőtől - nevettem - Megkaptam a bizimet, az angol négyes lett, magyar és média ötös - büszkélkedtem.
- Ügyi vagy, segítettem volna angolból, ha megkértél volna rá.
- Igen, tudom, de nem akartak azzal terhelni.
- Nem terheltél volna - a másik férfi kicsit köhécselni kezdett - De bunkó vagyok, ő itt Nyári Roland, vagyis Shady - mikor kimondta a nevét hideg borzongás járta át a testem, jó értelemben, sötétebb kék szeme van, mint nekem, rövid tüsi haja van, és megnyerő mosolya, tetszett, nem is kicsit - Ő itt a húgom, Szandi - neki is kikerekedett a szeme.
- Vagy Szaszi, nekem mindegy. Szija - mosolygtam.
- Szia - mondta kicsit furcsán, majd Robira nézett - Nem is mondtad, hogy van egy húgod - majd Horus is belépett a szobába.
- Ez titkolta előlünk - nevetett, majd kicsit végig mért, amin kicsit meglepődtem - Am ki volt az a srác?
- Milyen srác? - nézett rám Robi.
- Hát ...
Megmutattam a szüleimnek a bizimet. Anya nagyon örült neki, nagy mosoly húzodott az arcára és látszólag nem törölhette le semmi és senki, ennek nagyon örültem, úgy éreztem büszke rám. Apa meg ünneplés képpen felbontott egy pezsgőt, nem utasíthattam el, két pohárral lement a torkomon, kicsit jó kedvem is lett tőle, de nem rúgtam be. Felmentem a szobámba és otthoni ruhát vettem fel, magyarul egy kopott és rojtos rövid farmert és egy fél oldalas fehér pólót, és összefogtam hosszú hajamat majdnem a fejem bubjához, szerettem így a hajam, egészen a lapockámig ért ekkor is. Néztem a tévét, semmi dolgom nem volt, élveztem a szabad időmet, teljesen nyugodt voltam, amikor csengettek. Mondtam, hogy megyek, de gondoltam, hogy ki az.
- Mondtam, hogy nem megyek veled - mondtam neki.
- Én meg mondtam, hogy igen - akaratoskodott.
- Mit teszel? A saját házamból elrángatsz? - kulcsoltam össze a karjaimat.
- Mondjuk - megfogta a karom, ugyanazt, szerencsére elmúltak a vér aláfutások, de ha megint lesznek nem tudom mit csinálok.
- Engedj el! - mondtam magabiztosan, de nem használt neki, húzni kezdett, de megfogtam az ajtót, az még véletlenül se jutott az eszembe, hogy kiabáljak a szüleimnek, én hülye!
Megpillantottam egy kocsit, szuper ... -.-
Becsukta az ajtót és a kocsihoz kezdett cipelni, de valahogy sikerült kiszabadulnom a karjai közül és rohanni kezdtem. Nem tudom hova, csak el tőle. Majd eszembe jutott Robi. Nem mondtam neki Edéről semmit, meg a buliról sem, de remélem otthon van. Hallottam, hogy beszállt a kocsiba, ez aztán érdekes lesz, futva egy kocsi ellen, hát, nem fair, de szerencse, hogy nem lakik messze tőlünk. Csak két utcát kellett végig sprintelnem és ott voltam. Átmásztam a kerítésen (nem volt olyan magas, sajnos -.-), és berontottam Robihoz, nyitva volt az ajtó, szóval otthon van.
- Bocsi, hogy csak úgy berontok, de élet-halál kérdése volt - ordítottam neki támaszkodva az ajtónak, majd Ede hangját hallottam és dörömbölését.
- Szandi, gyere ki! - pár lépést hátráltam az ajtótól és reméltem, hogy elmegy, amilyen mákom van biztos itt fog szobrozni, vagy rosszabb, betöri az ajtót.
- Jövök - hallottam egy ismeretlenül ismerős hangot a hátam mögül, mellém lépett, magához húzott és szinte feltépte az ajtót - Mit akarsz? - kérdezte ingerülten a meglepődött sráctól.
- Szandiért jöttem, te ki vagy? - kérdezte összeszedve a gondolatait.
- Hova akarod vinni? Én? A barátja, vagy ha jobban tetszik akkor a pasija - mondta, kicsit meglepődtem, nem nagyon láttam az arcát, mert annyira magához húzott, hogy a nyakánál volt a fejem, éreztem a vérkeringését, nagyon nyugodt volt.
- Nem mondta, hogy van pasija - nézett rám, kicsit elpirultam, és nyeltem egy nagyot.
- Nem mondtad? - rám nézett, egy fél fejjel magasabb volt nálam, most láttam az arcát igazán, szép kék szeme volt, szőke rövid haja, és egy piercing a szája alatt.
- Nem került szóba - vontam meg a vállaimat, az egyik kezem a mellkasán piehent, nem tudom miért.
- Jaj, te - az orrát az enyémhez dörgölte, lehunyta a szemeit, én pedig csak néztem, mivan? Olyan közel volt, hogy már majdnem megcsókolt. Majd a srácra nézett - Szandi nem megy sehova!
- Tényleg a barátja vagy? - húzta fel a szemöldökét, úgy látszik még mindig nem hitte el, sóhajtottam egyet.
- Igen, mit akarsz? Egy bizonyítványt arról, hogy járunk? Vagy egy csókot? - kicsit ingerült volt, láttam rajta, Ede nem szólt semmit, megvonta a vállait, és lebiggyeztette az ajkait - Hát jó - ezzel megfogta a karjaimat, egy pillanatig mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt.
Annyira meglepődtem, hogy a szemeim is nyitva maradtak, de hamar lehunytam őket. Megjátszásból átkaroltam a nyakát, ő meg a derekamat, jól csókolt, és eléggé szenvedélyesen, fura is volt egy picit, mintha tényleg járnánk, azt hiszem nagyon túl játszotta. Az orrunk egy kicsit útban volt, de nem zavart, az ajkait az ajkaimhoz nyomta és hirtelen váltott nyelves csókra. Kicsit belelendültünk, már nagyon tapizott is, majd az egyik kezét levette a derekamról és egy ajtó csukódást hallottam, majd újra a derekamon volt mind a két keze, majd az arcomra tette az egyik kezét és lejjebb vándorolt a nyakamra. Nem mondom, hogy nem volt jó, de azért még sem vagyok kurva XD, ezért szabadulni akartam már, hisz a nevét sem tudtam. Majd nem sokára elvált az ajka az enyémtől és kibújtam az öleléséből.
- Köszi, hogy kihúztál a csávából, de ennyire nem kellett volna - kuncogtam, és pár lépést hátráltam tőle.
- Egy szép lánynak bármit - nevetett.
- Hogy is hívják a megmentőmet? - kérdeztem.
Hazaérve bevágtam a táskámat a szobámba, és mentem ebédelni. Kaja után meg tanultam. Mást nem nagyon csinálhattam. A vizsgák a nyakamon voltak és nem akartam megbukni. Egy hetem volt az angolra. Tanultam, mint egy kisangyal. Nem szerettem az angolt.
Mire észbekaptam már ott ültem a vizsga teremben. Izgultam, de ez csak írásbeli volt, ezért annyira nem izgultam, csak a szóbelin fogok, de az is hamar eljön.
Magyar, na azt szerettem. Azzal gyorsan kész lettem. Média is hamar lement. Csak az angol. Jaj -.-
Két hét múlva túl voltam mindenen, és arra döbbentem rá, hogy az évzáró ünnepségen ültem. Unalmas beszéd, meg minden, majd odaadták a biziket. Nagyon izgultam. Angol 4-es, magyar 5-öt, média 5-ös. Húh, dejó. :D Vége volt az évzárónak, éppen menni akartam, amikor Ede hangját hallottam a hátam mögött.
- Ma lesz a nagy nap - mondta - Akkor ahogy megbeszéltük - nem szóltam semmit, majd a vállamra tette a kezét és megveregette, szerencsére nem fájt, és nem csinálta durván, de megalázónak éreztem.
Azonnal húztam haza, engem nem visz el semilyen buliba.